Napjainkban egyre többet lehet hallani, hogy számtalan gyermeket hiperaktív jelzővel illetnek. Ahhoz, hogy különbséget tudjunk tenni a túlzott mozgásigény és a hiperaktivitás között, a fogalmakat tisztázni kell. A hiperaktivitás olyan fokozott, túlzott mozgásos aktivitás, mely az adott gyermek fejlettségének nem megfelelő, mindennapi viselkedésének szembetűnő sajátossága. Ez egy tünet együttes, melynek csak egy tünete a fokozott mozgásigény.
A hiperaktivitás okai közé szokták sorolni a genetikai öröklődést, a várandósság alatti problémákat (gyógyszerszedés, dohányzás, alkohol fogyasztás,…), a szülés közbeni oxigénhiányos állapotot és a különböző környezeti tényezőket (mesterséges ételszínezékek, ólom, …)
A hiperaktív gyermek általános tünetei
A hiperaktív gyerekek általában értelmesek, rendkívül kitartóak, okosak, hűségesek, igazmondók, igazságérzetük nagy, szorgosak, segítőkészek és fantasztikus ötleteik vannak. Ha a tanár elfelejtett valamit, ők az elsők akik kiugranak a padból és már rohannak is a naplóért, krétáért stb. Szeretik a nagymozgásos tevékenységeket, a hintázást, a kerékpározást, rohangálást, trambulinozást, ugrálást. Nem képesek egy helyben maradni, de a számítógépes játékok és a televízió órákig is le tudja őket kötni. Ennek az az oka, hogy azok a dolgok tartják fel figyelmüket, amelyekben folyamatosan cserélődnek az ingerek. Fontos számukra a cselekvést követő azonnali sikerélmény, mert ez tartja fenn az érdeklődésüket.
A hiperaktív gyermekek esetében az alább felsorolt jellemzők közül legalább
90 %-a együttesen és tartósan megfigyelhető.
Figyelemzavar
- Nehézséget jelent a figyelem megtartása a feladat- vagy játéktevékenységen belül.
- Úgy tűnik, mintha nem figyelne, amikor beszélnek hozzá.
- Nem tudja követni az utasításokat vagy nem fejezi be az iskolai és egyéb munkákat.
- A feladatszervezés nehezített.
- Elkerüli, nem szereti vagy ellenáll az olyan feladatoknak, játékoknak, amelyek tartós értelmi erőfeszítést igényelnek. pl.: társasjáték
- Nem tud figyelni megfelelően a részletekre vagy gondatlan hibákat követ el az iskolai vagy más tevékenységben.
- Elveszti a feladatokhoz vagy tevékenységhez szükséges dolgokat.
- Figyelme könnyen elterelhető külső ingerekkel.
- Napi tevékenységekben feledékeny.
Túlzott mozgásigény
- Ülés közben babrál, fészkelődik, nem bír megülni egy helyben,izeg-mozog.
- Rohangál, ugrál vagy mozog olyan helyzetekben, amikor az nem helyénvaló
- Nehézséget jelent a nyugodt játéktevékenység
- Túlzottan sokat beszél.
Szertelenség
- Mielőtt az ember kérdezne tőle, ő már válaszol, félbeszakítja a beszélgetést.
- Nehézséget okoz neki a várakozás.
Hogyan kezeljük a hiperaktivitást?
Mint minden hasonló dolognál, itt is érdemes odafigyelni az árulkodó jelekre, hogy minél hamarabb diagnosztizálhassák a gyermeket. Ez azért fontos, mert sok-sok kudarctól kíméli meg a szülő saját magát és gyermekét is, ha a hozzáállásán képes változtatni és el tudja fogadni így is gyermekét és megpróbál olyan környezetet biztosítani gyermekének, melyben ki tud bontakozni és a „másságát” nem megbélyegzés kíséri, hanem szerető odafigyelés és lehetőség, hogy képességeit ki tudja bontakoztatni. (Hozzáteszem, az intézményekben a pedagógusoknak ugyanez a feladatuk).
A hiperaktivitásnak már csecsemőkorban jelentkeznek jelei: a baba sokat sír; ha felvesszük nem képes megnyugodni; nehezen alakul ki a napi ritmusa; mozgásfejlődési problémák figyelhetők meg; hamar felállnak és szinte ettől a pillanattól kezdve szaladnak; jelentkezhet egyensúly-és koordinációs zavar. Később ők lesznek a „balesetes” gyerekek, akikre állandóan oda kell figyelni, nehogy véletlenül kárt tegyenek magukban, vagy környezetükben.
Iskolai teljesítményük sokszor elmarad attól, amit életkoruk és értelmi képességeik alapján elvárhatunk. Ennek oka a mozgásos nyugtalanság, az impulzivitás és figyelemzavar
Tippek, ötletek, melyekkel segíthetjük őket
- teremtsünk kétszemélyes helyzeteket
- legyünk elfogadó partnerek
- kevés és egyértelmű szabályokat, utasításokat adjunk nekik
- sok új és érdekes dologgal tartsuk fenn a figyelmüket
- munka, játék közben gyakori és azonnali megerősítést kapjanak és a problémát is azonnal jelezzük vissza nekik
- sportoljon rendszeresen, legyen kielégítve a fokozott mozgásigénye
- kevés kritikát és sok biztatást kapjanak