Mi is az az autizmus?

Összefoglaló gondolatok az autizmusról

„Az autizmus egy idegi-fejlődési rendellenesség, ami csökkent mértékű társadalmi kapcsolatokban, kommunikációs képességekben, abnormális viselkedési és érdeklődési mintázatokban nyilvánul meg.”

(Wikipédia, a szabad enciklopédia)

Mi is az az autizmus?

Ez egy olyan állapot, mely születéstől fennáll és egész életen át tart. Spektrum zavarnak hívjuk napjainkban, mert tünetei igen széles skálán mozognak. Manapság „divatba jött” sok gyermekre ráhúzni az autista, autisztikus kórképet, pedig diagnosztizálása igen nehéz és felelősségteljes feladat. A tünetek változatosak és – bár korai életszakaszban is vannak felhívó jelek- a szülők leggyakrabban akkor keresik fel a szakembert, mikor gyermekük 3 éves kor körül van. Ez amiatt lehet, mert ekkor már szembetűnő az, hogy nem indult el a beszédfejlődés, vagy lemaradást mutat a kortársakhoz képest. De a megkésett beszédfejlődésen túl lássuk a többi tünetet is.

1. Tünetek

 Korai tünetek:

  • Szociális mosoly elmarad (4-6 hónapos korban)
  • Nem érdekli a babát a környezete
  • Nem igényli a testi kontaktust

Mozgás:

  • Repkedő mozgások
  • Lábujjhegyen járás
  • Sztereotip, hosszasan ismétlődő mozgások
  • Ügyetlenek lehetnek a nagymozgásban

Érzékelés- észlelés:

  • Érzékelésük, észlelésük vagy csökkent, vagy túlzott

(pl.: keresik a tapintással kapcsolatos ingereket, vagy épp hárítják ezeket; keresik a szaglással kapcsolatos ingereket, vagy épp hárítják ezeket…)

Kommunikáció:

  • Megkésett beszédfejlődés jellemezheti a gyermeket
  • A metakommunikációs jeleket nem olvassa
  • Nem érti a mimikát, a gesztust
  • Monoton beszéd jellemző
  • A nyelvet szó szerint értelmezik (nem értik a szólásokat)
  • Kommunikációjuk egyoldalú, arról szeretnek beszélni, ami őket érdekli
  • Személyes névmások cseréje, ragozási hibák jellemzők
  • A kommunikáció nem egyféle kapcsolatteremtő eszköz számukra

Érzelmi kötődés:

  • Hiányzik, vagy sérült
  • Szemkontaktust nem vesz fel, vagy ha igen, nincs kapcsolatteremtő- fenntartó szerepe („üres tekintet”)
  • Nem kezdeményez társas szituációkat, általában egyedül játszik
  • Később hiányoznak a kortársi kapcsolatok
  • Inkább felnőtthöz kötődik, mint gyermekhez

Az autizmus együtt jelen lehet más fogyatékossággal is. Van, hogy egy-egy képességük (rajz, számolás, gondolkodás, memória) kiemelkedő, de ez nem minden esetben vagy így.

2. Fejlesztési lehetőségek (a teljesség igénye nélkül)

  • TEACCH módszer
  • Bliss szimbólumokkal képcserés kommunikációs fejlesztés
  • Játékterápia
  • Ayres-féle szenzoros integrációs terápia
  • Bábterápia
  • Zeneterápia
  • Állatterápia (kutyaterápia, terápiás lovaglás)
  • Viselkedésterápia
  • Son-Rise program
  • Beszéd- és nyelvi terápia
  • Mindennapi Élet Terápia

3. Tanácsok

Mivel az autista személyek számára fontos, az álladóság, ezért törekedjünk erre:

  • A mindennapokban: legyen meg a napi ritmus: az étkezéseket próbáljuk meg ugyanabban az időpontban véghezvinni
  • A napi tevékenységek (mosakodás, felkelés, találkozások) ugyanabban az időben történjenek
  • Ha esetleg valami változás van mindezekben, előre készítsük fel a gyermeket (meséljünk, hogy ma később, vagy hamarabb jövünk érte, stb.)
  • Nagy programokat (nyaralás, ünnepek) már napokkal előbb jelezzük a gyermeknek, így van ideje felkészülni rá és megóvhatjuk őt a feszültségtől, félelmektől
  • Próbáljunk törekedni a személyes együttlétre gyermekünkkel
  • Próbáljuk meg gyermekünknek az álladóságot adni az őt körülvevő személyekkel kapcsolatban
  • Ha új helyzet, új ember megismerése a cél, készítsük fel gyermekünket időben, így nem éri őt váratlanul az esemény
  • Sokszor ragaszkodnak az autista gyermekek egy tárgyhoz (plüss, rongy, játék, egyebek):  ezt a tárgyat lehet motivációként használni (pl.: ha elvégzi az adott feladatot, akkor játszat újra vele). Így sok esetben mindkét fél jól jár és egy idő után a gyermek sem igényli a „megrögzött tárgyat”.
  • Nagyon fontos a következetesség a nevelésben
  • Ha van kiemelkedő képességük, akkor próbáljuk ezt „kamatoztatni”
  • Készíthetünk napirendet is: minden fontosabb tevékenységről egy azt ábrázoló képet ragasszunk egymás alá olyan sorrendben, ahogy az események követik egymást. Ha egy feladatot, programot elvégeztünk, azt a képet levesszük. Így a gyermek tudni fogja, hogy milyen tevékenységek várnak még rá, megérti az idő és a rá váró feladatok közti kapcsolatot, összefüggést. Ez segít neki, mert el tudja magát helyezni a nap történései közé, nem fenyegetetté, hanem kiszámíthatóvá válik a világ számára.

4. Személyes záró gondolatok

Munkám során nyílt lehetőség arra, hogy autista gyermekekkel és fiatalokkal ismerkedhessek meg.

Számomra nagy kihívást jelent ez, mert az ő rejtélyes világuk, lelkük megnyitása titokzatos és felemelő feladat. A társadalomnak, az emberek hozzáállásának szerintem még hatalmas változáson kell keresztülmenni, hisz sajnos még mindig vannak olyan tévhitek, hogy félni, tartani kell az autista személyektől.

Pedig hiszem és a velük való kapcsolatom is azt mutatja, hogy meg lehet nyitni a zárt kapukat. Azt viszont figyelembe kell venni, hogy az első lépést nekünk kell megtenni. És lehet, hogy a másodikat, harmadikat, századikat is, de mindez nem hiábavaló!

Rengeteget lehet tőlük, általuk tanulni: az érzékenységről, az emberi kapcsolatokról, a másikra való tényleges odafigyelésről, a háláról, a kommunikációról, az igaz beszéd értékéről és a legfontosabbról- a szeretetről.