Nagyon fontos, hogy a gyakorlatok során a gyermekével szemkontaktusban maradjon!

Gyakorlatok eszközök nélkül

A gyakorlatok végzéséhez a gyermeket a hátára fektetjük.

1, A mondóka első szakasza alatt a gyermek két csuklóját megfogjuk és a karjait fel, a füle mellé, majd le, a teste mellé váltogatva emelgetjük. Törekedjünk arra, hogy a karja nyújtva legyen!

A második versszak alatt karjaival teljes kört írunk le, majd az utolsó versszak alatt karjait a mellkasa előtt szorosan keresztezzük, majd két oldalra kitárjuk. Egyszer a jobb, egyszer a bal karja legyen felül.

Sim- sum fúj a szél

Ez a kis fa, jaj, de fél.

Minden ága megremeg,

A levele lepereg.

Ej- haj, semmi baj,

Újra zöldül majd a gally.

2, A gyermek mindkét bokáját megfogjuk, térdét behajlítjuk és a teljes talpával minden szóra a földre dobbantunk váltott lábbal.

Egy, kettő, három, négy,

Te kis cipő hová mégy?

Kipp- kopp kopogok,

Apukához indulok.

3, A gyermek mindkét kezét csuklónál megfogjuk és az első versszak alatt lassan ülésbe húzzuk, majd a második alatt visszaengedjük. Cél, hogy a fejét egyedül tartsa. Az utolsó versszak alatt hanyatt fekve jobbra- balra billentjük.

János bácsi, János bácsi

Keljen fel, keljen fel!

Harangoznak délre,

Libapecsenyére

Bim- bam- bum.

Bim- bam- bum.

4, A gyermek mindkét lábszárát megfogjuk és bicikliző mozdulatokat teszünk.

Lóg a lába, lóga

Nincsen semmi dolga

Mert ha dolga volna,

A lába nem lógna.

5, A mondóka alatt a gyermeket egyik irányba lassan a hasára görgetjük. A mozdulat alatt a csípőjénél segítsük őt, és hagyjuk, hogy a felsőtestével önállóan dolgozzon! Mielőtt a másik irányba görgetjük, minél hosszabb ideig tartsuk hason fekve.

Guri- guri guriga

Gurul a kis …(neve)

6, A gyermek ismét a hátán fekszik. Térdeit behajlítva fogjuk és nagy köröket írunk le csípője mozgatásával.

Háp, háp, háp, jönnek a kacsák,

Hű, de éhes, hű, de szomjas, ez a társaság!

Bú, bú, bú, boci szomorú,

De hogy feszít tyúkjai közt a kukurikú!

Röf, röf, röf, orra sárba döf,

Sonka lábán Kucu- néni fürödni döcög!

Bú, röf, háp, sípok, trombiták

Víg zenével így köszönt e díszes társaság!

7, A gyermek talpait befelé fordítjuk, és azok külső élét a mondóka szavaira egymáshoz ütögetjük.

Cinege, cinege kis madár,

Mi van a lábadon? Aranyszál.

Kössük a babahajába,

Dobjuk az anya ágyába!

8, Egyik kezünkkel megfogjuk a gyermek bokáját, másikkal a lábfejét és a talpát. A mondóka első sorára fel- le mozgatjuk a gyermek lábfejét, majd az utolsó sornál körözünk vele.

Borsót főztem, jól megsóztam,

Meg is paprikáztam.

Ábele- bábele, bumm.

9, Hóna alatt súlyát tartva emeljük a gyermeket állásba. Figyeljünk, hogy letalpaljon (teljes talpával álljon a földön). És táncoltassuk a dalra.

Muzsika, muzsika,

Táncol a kis Zsuzsika.

Addig táncol egyedül,

Míg csak párja nem kerül.

Muzsika, muzsika,

Táncol a kis Zsuzsika.

Jobbra dől, meg balra dől,

Tücsök koma hegedül.

10, A földön ülve öleljük magunkhoz kicsinyünket és a fenekünkön előre- hátra haladva dülöngéljünk.

Megy a vonat, zakatol,

Meg is áll majd valahol.

Én vagyok a vasutas,

Te meg legyél az utas.

11, Álljunk fel, gyermekünket ültessük a tenyerünkbe arccal kifelé fordítva. Tartsuk biztonságosan, karjainkkal két oldalról támasszuk meg. Oldalra lengessük az ének közben.

Hinta, palinta,

Régi dunna, kis katona,

Ugorj a Dunába!

12, Maradjunk állva. Gyermekünket fordítsuk hasra karjainkban. A mellkasánál lévő kezünkkel jól fogjuk meg a karját, a másik kezünkkel pedig a combját. És hintáztassuk!

Zsipp- zsupp, kender zsupp,

Ha megázik kidobjuk!

Zsuppsz!!!

13, Amíg a gyermek nem tud ülni, addig háton fekve megfogjuk mindkét alkarját, fölé hajolunk és nyitott tenyerével simogatjuk arcunkat a mondóka soraira. (később felváltva egyszer az ő, majd a saját arcunkat cirógatjuk) Az utolsó sornál megdögönyözzük a baba pocakját.

Ciróka- maróka,

Érik a boróka.

Elszaladt a róka,

Uccu utána!

Ciróka- maróka,

Mit főztél? Kását.

Hová tetted? Pad alá.

Megették a kiskacsák.

Gyakorlatok eszközökkel

1.)    Plédben háton fektetjük a gyermeket, hintázás jobbra-balra, és közben a

„Hinta-palinta régi Duna, kis katona

Ugorj a Dunába, zsupsz

Hinta-palinta hintázik a ….. (nevét mondjuk)”mondókát mondani, énekelni.

2.)    Plédben háton fektetjük a gyermeket, föl-le emelgetés, hangos számolással. – 10x

3.)    Plédben háton fektetjük a gyermeket, (lábai közelíthetnek a fejhez) forgatás jobbra-balra, és közben a

„Csön, csön gyűrű, aranygyűrű,

Nálad, nálad ezüstgyűrű,

Itt csörög, itt pörög, itt add ki!” mondókát mondani, énekelni

4.)    Hintáztatás hossz (fej-láb) irányban, és a

„Zsipp-zsupp kenderzsupp,

Ha megázik, kidobjuk Zsuppsz!.” mondókát mondani, énekelni.

5.)    Forgatás plédben földre fektetve, felnyújtott kézzel és kinyújtott lábbal. Mikor előre tekerjük a

„Tekeredik a kígyó rétes akar lenni.

Tekeredik a rétes, kígyó akar lenni” mondókát, mikor visszafelé tekerjük, akkor a

„Kis-kis kígyó tekeredj a fára.

Kis, kis kígyó, tekeredj a fáról.” mondókát mondani, énekelni.

6.)    Nagylabdán hasra fektetve előre-hátra hintáztatás, közben az

„Ecc-pecc kimehetsz

Holnapután bejöhetsz.

Cérnára, cinegére,

Ugorj cica az egérre! Huss!” mondókát mondani, énekelni.

7.)    Rugóztatni nagylabdán hason fekve, közben a

„Kipp-kopp kalapács

Kicsi kovács mit csinálsz?

Sárga lovat patkolok,

Arany szeggel szegelek.

Uccu pajtás, kapj fel rája,

Úgyis te vagy a gazdája!” mondókát mondani.

8.)    Jobbra-balra döntögetés nagylabdán hason fekve, közben az

„Pajtikám, gyere velem táncolni,

Táncolni, táncolni.

Biztosan nem fogod megbánni,

Mert velem oly jó táncolni.

Járjuk a táncot és dobbantsunk,

Jobb lábbal, bal lábbal,

Rázzunk most kezet egymással,

És folytassuk a táncot egy új párral.” mondókát mondani, énekelni.

9.)    Nagylabdán hason fekve forgatás körbe az

„Egy, megérett a meggy

Kettő, csipkebokor vessző.

Három, te vagy az én párom!

Négy, ugyan, hova mégy?

Öt, érik a tök.

Hat, hasad a pad.

Hét, zsemlét süt a pék.

Nyolc, üres lett a polc.

Kilenc, kis Ferenc.

Tíz, tiszta víz.

Ha nem tiszta, vidd vissza,

Majd a szamár megissza!” mondókára.

Jobbra 1 – 5-ig, visszafele balra 6 – 10-ig.

10.)       Gumilabdán gurítás előre-hátra. Kitámasztás, súlypont áthelyezés (hasonlóan, mint a talicskázás), közben az

„Esik az eső

Ázik a mező.

Haragszik a katona,

Mert megázik a lova.

Ne haragudj katona,

Majd kisüt a napocska,

Megszárad a lovacska.” mondókát mondani, énekelni.

Az elemi mozgásminták kialakítása, gyakorlása

Az átfordulás segítése (4-6. hónap):

 Előkészítés: Már 2 hónapos kortól tegyük naponta többször pár percre hasra az ébren lévő babát, hogy erősödjön a hát és a nyak izomzata! 3 hónapos kortól legyen egyre többet hason a baba! Ekkor már érdemes nappal leköltöztetni a földre egy plédre vagy játszószőnyegre. Ez kellőképpen kemény és biztonságos felület a támaszkodás és a forgolódás megkezdéséhez. A hát- és nyakizmokat úgy is erősíthetjük, ha ráhasaltatjuk a babát egy nagy labdára (ha van otthon ülőlabda vagy fitness labda), és a csípőjénél fogva lassan előre-hátra görgetjük. Ahogy gördül a labda, úgy csökken az a alátámasztás, és a babának egyre több erőt kell kifejtenie saját feje megtartásához. (A gyakorlat csak akkor hatásos, ha a baba már önállóan emeli a fejét, és nem simul rá tehetetlenül a labdára.) Szintén a nyakizom erősítését szolgálja, ha a babát kezénél fogva hanyattfekvésből lassan felhúzzuk ülésbe, majd lassan visszaengedjük. A gyakorlatot egymás után max. 3-5x ismételjük meg!

Csalogatás: A mozgásfázisok jelentős része a fejtől indul el, ezért érdemes először mindig a fej elmozdulását ösztönözni. Mutassunk fel a babának egy játékot, csörgőt, majd vigyük lassan oldalirányba, hogy a tekintetével követve elforgassa a fejét! Ahogy utána is nyúl, követni fogja a mozdulatot a váll és a karok, majd a törzs, végül a lábak.

Lábingáztatás: Az átfordulás egyik fontos tényezője a törzs, ezen belül is leginkább a csípő mozgékonysága. Segíthet a forgás előkészítésében, ha a babát hanyatt fektetve, a két lábát jobbra-balra ingaszerűen mozgatva forgatjuk a csípőjét (mondókára vagy énekre). A gyakorlatot később már úgy is végezhetjük, hogy csak az egyik lábát fogjuk, a másikat pedig a baba maga viszi utána.

Passzív forgatás: A 2-3 hónapos babák nagyon szokták élvezni, ha eleinte óvatosan, később már nagyobb lendülettel hengergetik őket. Ez jó alkalom arra is, hogy megbarátkozzanak az átfordulás élményével.

Aktív forgatás: Fektessük a babát egy plédre, majd lassan emeljük meg a szélét, mintha le akarnánk róla gurítani a gyerkőcöt! Eleinte csak oldalra fordulásig végezzük a gyakorlatot, majd később döntsük tovább egy olyan szögig, amikor már magától be tudja fejezni az átfordulást! Idővel egyre korábban hagyjuk félbe a fordítást, hogy minél nagyobb részét a babának magának kelljen elvégeznie! Először majd segíteni kell neki, hogy ne akadjon meg a saját kezében (pl. simítsuk a karját a talajra a feje mellé), de ahogy ügyesedik, már önállóan is meg tudja oldani ezt a problémát.

A kúszás segítése (6-8. hónap):

Előkészítés: A kúszáshoz elsősorban a felsőtest izmait kell megerősíteni, amely jó esetben már az átfordulás előtt megkezdődik (lásd: átfordulás). A konkrét mozdulat előkészítése a nyúlással történik. Fektessük a babát hasra, és tegyünk elé egy számára vonzó játékot!

Tornáztatás: A szabályos kúszás ellentétes kéz-lábmozdulatokkal történik. Ha erre nem érezne rá magától a baba, tornáztathatjuk. Fektessük hanyatt, és karját-lábát mozgatva énekeljünk, mondókázzunk neki! Ez azért is hasznos, mert ha netán kimaradna a kúszás, a tornamozdulatokkal valamennyire pótolni lehet az ellentétes végtagmozgások agyra gyakorolt hatását.

Csalogatás: A kúszás előhívására szintén alkalmas a tárgyakkal való csalogatás. Helyezzünk a baba elé egy játékot úgy, hogy ne érje el! Ha ezt már könnyen megszerzi, lehet fokozni a dolgot azzal, hogy madzagot kötünk a játékra, és mindig egy kicsit odébb húzzuk. Ennél a megoldásnál ügyeljünk arra, hogy időről-időre mégis elérje a tárgyat, nehogy elkeseredjen és feladja!

Lábtámasz: Ha nehézséget jelent a kitett tárgyak megszerzése, támasszuk meg a baba talpát a tenyerünkkel, hogy eleinte onnan tudja eltolni magát a játék irányába!

Felfedezés: A baba töltse a lehető legtöbb időt a talajon! Helyezzünk köré néhány érdekes játékot, melyek arra ösztönzik, hogy megszerezze őket. Az ingergazdag környezet fokozza felfedezőkedvét, és motiválja az elindulást.

Lejtő: Ha van rá mód, alakítsunk ki lejtős felületet, amin lefelé még eredményesebb lehet a kúszás gyakorlása! Miután ezt úgyis csak felügyelet mellett szabad végezni, bármi megfelel a célra, megemelt asztal, vasalódeszka, pad, stb.

Akadálymentes környezet: A kúszás gyakorlásához nagy tér kell. Lehetőleg távolítsunk el a baba közeléből minden olyan dolgot, amiben megkapaszkodva idő előtt felülne, felállna!

A mászás segítése (8-10. hónap):

Előkészítés: A mászás előkészítése tulajdonképpen a helyes kúszás elsajátítása. Ezen kívül szükséges a végtagok és főleg a felsőtest megerősödése. Ezt a célt szolgálja az, amikor a baba négykézláb rugózik és hintázik. Ha úgy érezzük, hogy az izomerő gyengesége miatt nem indul be a mászás, talicskázhatunk úgy, hogy a baba elé teszünk egy játékot, megfogjuk a csípőjét vagy a combját, és így segítünk neki elindulni a cél felé. A mászáshoz megfelelő egyensúlyozásra is szükség van. Ennek fejlesztésére szintén alkalmas a nagy labdán való hasaltatás (persze a babát közben végig fogva).

Gördeszka: A mászás legfontosabb eleme az ellentétes kéz-lábmunka. Ha a babát az akadályozza a mászásban, hogy még nem bírja el saját testsúlyát, gyakorolhatjuk az alternáló mozgásokat úgy is, hogy ráfektetjük a gördeszkára, amin tudja magát hajtani. Mivel a legtöbb családban nincs gördeszka, helyettesíthetjük azt a baba hasa-mellkasa alatt átvetett hordozókendővel vagy lepedővel.

Az ülés segítése(8-10. hónap):

Előkészítés: Az ülés feltétele a törzsizmok megerősödése és az egyensúlyérzék fejlődése. (Ezeket lásd: az átfordulás előkészítése.) Bár a legtöbb baba féléves kora előtt még nem tud ülni, 4 hónaposan már elkezdhetjük – éber állapotban – félig ülő helyzetben utaztatni a babakocsiban, és ha hajlandóságot mutat rá, rövid időre kitámaszthatjuk szintén félig ülő helyzetben nézelődni. Teljesen felültetni azonban addig nem szabad, amíg ezt ő maga nem kezdeményezi, mert az izmok megfelelő támasztóereje nélkül a gerincen kóros elváltozások jöhetnek létre (pl. gerincferdülés).

Kétkezes játék: Az ülés egyik lényege a két kéz felszabadulása, ezáltal pedig a szem-kéz koordináció fejlődésének megindulása, ezért fontos, hogy a baba elég ideig üljön. Ezt legjobban izgalmas, figyelemfelkeltő, szórakoztató kétkezes játékokkal érhetjük el.

Ülés nagy labdán: Az ülés biztonságát fokozza, ha nagy labdára ültetjük a babát, a csípőjénél megfogjuk, és így rugóztatjuk, döntögetjük, vagy görgetjük előre-hátra. A feladat még élvezetesebb, ha éneklés, mondókázás kíséri.

Az állás segítése (9-11. hónap):

Előkészítés: A baba már 5-6 hónaposan képes kitolni magát, ha a hóna alatt megtartva a térdünkre állítjuk, ennek ellenére ne akarjuk állítani, amíg ezt ő maga nem kezdeményezi. A törzs és a láb izmai az előző fejlődési fázisok során fokozatosan teszik képessé a babát a felegyenesedésre. Ha ez mégsem elég, tornával, rugózással segíthetünk.

Kapaszkodók: Ha a baba már megfelelően elsajátította a mászást és rendszeresen játszik ülve, visszacsempészhetjük a környezetébe azokat a tárgyakat, amelyekben megkapaszkodva állásba tudja húzni magát.

Csalogatás: Ahogy az az eddigiekben is nagyon motiváló volt, úgy most is beválhat a kedvenc játékkal való csalogatás. Tegyük jól láthatóan a kisasztalra, és idővel szinte biztosan fel fog kapaszkodni, hogy elérje.

A járás segítése (10-12. hónap):

Előkészítés: Nem sokkal a felállás után a legtöbb baba elkezdi a bútorokba kapaszkodva emelgetni a lábait. Ahhoz, hogy állásból elinduljon, a kellő izomerő mellett megfelelő koordinációs készségre is szüksége van. Ezeket a már korábban leírt módokon gyakorolhatjuk.

Táncolás: A járás egyik fontos eleme a testsúly váltakozó, ritmusos áthelyezése az egyik, majd a másik lábra. Erre a legélvezetesebben „táncolással” vezethetjük rá a babát. Álljunk mögé, fogjuk meg a kezét (akár finoman érintkezhetünk is vele, hogy érezze a mozgásunkat), és éneklés közben dülöngéljünk jobbra-balra! A papák számára is mókás játék lehet, ha a baba rááll a lábára, és így együtt dülöngélnek-lépegetnek.

Vezetés: Az anyák általában ösztönösen alkalmazzák ezt a módszert, amikor a baba kezét fogva sétáltatják. Ha ennél biztosabb tartásra van szüksége a babának, fogjuk meg a csípőjét, és így lépegessünk vele.